Érzékenyítő foglalkozást szervezett alapítványunk

- Hatan jöttünk, ugye?

- Nézzél körül, Gyuri! - szúrt be egy poént a Vakok és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesülete (VGYVE) elnökének kérdésére válaszolva Tamás, aki maga is vak, és öt társával azért érkezett csütörtökön este a Király Sportlétesítménybe, hogy egyesületünk gyerekeit "érzékenyítse", azaz a vakok és gyengénlátók hétköznapi nehézségeit bemutatva, a 12-16 év közötti srácokat megtanítsa, mikor és hogyan tudnak segíteni látássérült embertársaiknak.

- Mi ugyanis nem sajnálatot szeretnénk a látóktól, csak egy picivel több figyelmet, megértést és elfogadást - határozta meg a program célját Bősze György, a VGYVE elnöke, aki szerint a humor sok nehézségen átsegít, rengeteg gátat lebont, de az igazi csodaszer vakok és látók kommunikációjában az ismeretátadás.

Hiszen a legtöbben azért nem nyitnak feléjük, mert nem mernek, mert nem tudják, hogyan kell.

- A rendszerváltás után sorra szűntek meg azok az intézmények, ahol addig a gyengénlátók éltek. Sorstársaink kikerültek az utcára, a társadalom pedig nem tudott velünk mit kezdeni. "Ne nézz rájuk!" - ez az, amire azok a szülők tanították a gyerekeiket, akik maguk sem tudták, mit kezdjenek a fogyatékosokkal. A mi célunk a krónikus információhiányt pótolni, és megmutatni az erre fogékony fiataloknak, hogy mikor és hogyan tudnak segíteni nekünk. Az a tapasztalatunk, hogy akik részt vettek egy iskolai, vagy akár máshol szervezett érzékenyítő foglalkozáson, azok már nem sajnálattal vagy részvéttel tekintenek ránk, hanem tisztelettel és együttérzéssel, mert látják, hogy a napi nehézségeink között is próbálunk pozitívak, optimisták maradni - simította meg Potter nevű vakvezető labradora hátát Bősze György, miközben Komláti István, a Király Alapítvány kurátora megnyitotta az érzékenyítő estet.

Komláti István arról beszélt, alapítványunk egyik legfontosabb célkitűzése, hogy ne csak sportolókat neveljünk.

Persze ezt sokan és sok helyütt elsütötték már, de ha szellemi, erkölcsi és közösségi életre nevelésről beszélünk - márpedig a Király Alapítvány valóban ezt szeretné -, akkor legjobb, ha hagyjuk a gyerekeket, hogy beleéljék, beleképzeljék magukat olyan szituációkba, amelyek által jobban megértik mások élethelyzetét. Hiszen a látássérültek is dolgoznak, munkába járnak, gyerekeket nevelnek, sportolnak. Élik az életüket. Pont, mint a látók. A körülményekhez képest teljesértékűen - de megküzdve minden pillanatban mindazokért a dolgokért, ami másoknak nehézség nélkül megadatott.

A Király Alapítvány kezdeményezésére a VGYVE az NFSZK Montázs projekttel karöltve ezért hozta el a Király Sportlétesítménybe Potter kutyát, ezért játszott Tamás csörgőlabda meccset a srácokkal, ezért készített csodálkozó tekintetek mellett Braille-írással névjegykártyát a jelenlévőknek Marika néni, ezért válogattak takaró alól zöldségeket és gyümölcsöket az U17-es csapat tagjai, ezért párosítottak vakon zoknit, fűztek cipőfűzőt a fiatalabbak, és ezért próbálhatta ki bárki szimulációs szemüveg segítségével, hogy milyen fokozatai vannak a látásromlásnak. 

Hogy egyrészt megértsék, milyen az egyik legfőbb érzékszervünk nélkül élni, és legközelebb az utcán, ha találkoznak egy fogyatékos emberrel, ne fordítsák el a fejüket. Hanem ha szükséges, jól tudjanak segíteni.

Másfelől pedig megtanulják megbecsülni azt, amijük van, nem pedig azon siránkozni, ami nincs.

És talán a foglalkozás végére a gyerekek számára is új értelmet nyert az a régi magyar mondás, hogy "Úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére!"